A 19. század végét¿l a zenei érdekl¿dés egyre inkább a régebbi korok felé, ezen belül is a barokk kor felé fordult. E m¿vek el¿adásánál, tanításánál komoly nehézséget jelent, hogy a fennmaradt kottákban a m¿vek el¿adására vonatkozóan meglehet¿sen kevés instrukció található. Éppen ezért jelentenek nagy segítséget azok az elméleti írások, traktátusok, amelyek ezekkel a régi m¿vekkel egy id¿ben kerültek el¿, és amelyekben a szerz¿k igyekeztek pontos leírást adni koruk el¿adói gyakorlatáról. Ezeket az írásokat tanulmányozva kiderül, hogy abban az id¿ben úgy tekintettek a zenére, mint hangokkal elmondott beszédre. Ahhoz, hogy jobban megértsük ennek a korszaknak a zenéjét, nem elég az összhangzattan, formatan segítségével elemezni a fennmaradt zenem¿veket, hanem újra el kell sajátítanunk a retorikus gondolkodásmódot. Írásomban az el¿adóm¿vész szemszögéb¿l vizsgálom a retorikai tanítást, különös tekintettel arra, hogy a retorikus figurák ismerete milyen segítséget adhat az el¿adóknak a m¿vek megszólaltatásánál.

Nagy Csaba Zoltán a Debreceni Egyetem Zenem¿vészeti Karának tanára. Szólistaként a világ több országában lépett fel. Az elmúlt években minden jelent¿s magyar régi zene együttessel rendszeresen koncertezett. Több alkalommal lépett fel a Közép-Európai Barokk Zenekarral, valamint a Wiener Akademie-val és a Solamente Naturali régi zene együttessel.